Szégyen!!! Szégye???

A mai világban senki számára nem ismeretlen a szégyen fogalma, hiszen a közösségi média álltal mutatott gyönyörű kép sajnos ezt váltja ki belőlünk.

Annyiszor éltem át, hogy meg sem tudnám számolni.

És mindeközben valamilyen módon mindig megpróbáltam leplezni ezt az érzést. Néha vagányan beleálltam dolgokba, néha pedig csendben a sarokba húzódtam, hogy észre se vegyenek.

Lehet, hogy pont most vagy az életednek abban a szakaszában, amikor a szégyen a te életed része is:

Túl sovány vagyok…

Túl kövér vagyok…

40 évesen egyedül vagyok…

Nem engedhetem meg magamnak a legújabb autó csodát…

Mi van, ha megtudják, hogy egy csőd az életem?

Tényleg lehet bármi…

És ez a szégyen olyan erősen csap arcon, hogy pislogni sincs időd. Mindeközben pedig saját magadat ostorozod emiatt is.

Magával hozza a dühöt, mert már megint másoknak akarsz megfelelni, másoknak akarsz bizonyítani.

De mégis, MIÉRT???

Hát nem az a legfontosabb, hogy amikor belenézel a tükörbe, akkor te saját magadnak megfelelj.

Nem bizonyítottál még ebben a nyamvadt életben eleget???

Nézd már végre végig az életedet és mond azt, hogy nem tettél meg mindent, hogy most itt legyél!!!

Igen is egy erős ember vagy, aki végig küzdötte az elmúlt XXX évet.

És megcsináltad!!!

Tedd fel ezeket a kérdéseket:

-         Akkor, amikor a legnagyobb szarban voltál, kik voltak melletted???

-         Ki küzdött veled együtt???

-         Akkor, amikor a gödör legalján voltál, gondoltál arra, hogy ki és mit szól hozzá??? Vagy arra törekedtél, hogy újra önmagad legyél???

Akkor most mit érdekel mások véleménye?

Náray Tamás mondta egyszer egy műsorban, hogy: „Hát az ívét meg tudom mutatni annak, hogy leszarom, kinek, mi a véleménye rólam!”

Mi lenne, ha csak egy napot e szerint élnél?

Csak gondolj bele!!!

Senkinek nem kell megfelelned.

Senki nem mond rólad véleményt, még akkor sem, ha ugrándozva sétálsz végig az utcán.

Akkor sem, ha végre hangosan nevetsz egy jót. (Amit ugye nem illik)

Akkor sem, ha beleordítod azt a rengeteg feszültséget a levegőbe, amit eddig elnyomtál?

Ugye milyen szépen hangzik?

Soha nem felejtem el, amikor nálam kezdődött a pánikbetegség. Eleinte csak egy rosszullétnek vettem. „Ó csak nem ettem eleget, biztos leesett a cukrom, stb.”

Aztán mikor tudatosult bennem, hogy ez nem a cukor, teljesen összetörtem. Aki ismert, tudta jól, hogy bármilyen helyzetben megálltam a helyem, most pedig jött EZ és mindent borított.

És persze nem volt elég végig élni a rohamokat, hanem utána jött az a rettenetes szégyen, amiért nem tudtam megállítani, nem tudtam megnyugtatni magam. Teljesen átvette a hatalmat az életem felett.

Azt gondoltam, hogy teljesen megőrültem és hogy ebből már nincs kiút. Soha nem lesz vége!

DE!!!

Mégis volt!!!

Megesett, hogy hajnalban az udvaron járkáltam és számoltam a virágokat a fűben, vagy leszakítottam egyet és a szírmait számoltam, hogy tereljem a gondolataimat.

Olyan is volt, mikor éreztem, hogy jön a következő, akkor a szobában a földön feküdtem és ott reszkettem, mint egy falevél. Érdekes, hogy a lakásban csak azon a helyen voltam képes megnyugodni. (Most azon a helyen van már a szobánk és ott alszok.)

És ami a legnagyobb gyengeséget és szégyent jelentette számomra, hogy a családom előtt voltam gyenge. Mert már nem tudtam addigra titkolni, hogy gond van.

Én, aki mindig összetartottam a családunkat és mindent megtettem, hogy minden száz százalékig rendben legyen,,,, egyszer csak összeomlottam.

Sok-sok kérdés keringett a fejemben ezzel kapcsolatban:

-         Miért én?

-         Miért pont most?

-         Annyi mindenen túl vagyok! Miért épp most?

-         Az nem lehet, hogy ennyire gyenge vagyok, ugye?

De idővel rájöttem, hogy ez nem gyengeség!

Egyszerűen túl sok volt minden!

Túl sok mindent vállaltam magamra!

Elfáradtam!!!

Tudatosult bennem, hogy ezt csak én tudom megoldani. Csak én tehetem a helyére a dolgokat.     És akkor megfogadtam, hogy soha többé nem engedem, hogy más fontosabb legyen, mint én saját magamnak!

Mert ha én nem vagyok jól, akkor a családom is szenved!

Szóval én azt mondom neked, hogy ha problémád van, akkor igen is nagyon erős vagy, ha segítséget kérsz.

Ez nem szégyen!!!

Ez erő!!!

És ezt az erőt te birtoklod!!!

Ott van a kezedben!!!

Csak használd!