A pánik generációja
Szerintem nincs olyan ember, aki ne érezte volna élete folyamán legalább egyszer a szorongás fojtó érzését, vagy a pánik gyötrő jeleit.
A jobbik eset, ha éppen tudod, hogy most az van….
Ja és az sem elhanyagolható, hogy felismered, hogy mi váltotta ki….
Legyen az egy vizsgahelyzet, egy verseny, egy új munka… teljesen mindegy, mindig van egy felfogható miértje a szorongásnak.
Na, de mi van akkor, ha csak úgy jön….
Nincs egyértelmű kiváltó ok???
Na igen… Ez az a bizonyos nagybetűs PÁNIK!!!
Egy alattomos, mocskos népbetegség, ami nem kímél sem időst, sem pedig fiatalt, sem nőt, sem férfit.
Mintha mindig a hátadnál állna és arra várna, mikor vagy a legsebezhetőbb
és
akkor
LECSAP!!!
Tudja jól, hogy mikor lephet meg a legjobban,
mikor hozhat a legnagyobb rémületet rád
hogyan tud a legjobban megijeszteni
Hát nem egy kis köcsög?
Naná, hogy az!!!
Hirtelen, a semmiből támad, mint a legjobb horrorfilmekben a gonosz gyilkos.
JA….
És hozza magával a kis haverjait is: a mellkasszorítás, a légszomj, a tetőtől-talpig átjáró forróság, majd pedig a hidegrázás. Az ájulásérzetről már nem is beszélve, na meg a halálfélelemről. És ott van a roham utáni mérhetetlen kimerültség.
Tudom jól….
Én is végig mentem rajta…
És azt is tudom, hogy te is érezted már…
Hiszen itt vagy.
És még mindig olvasod….(talán még bólogatsz is)
Az a 10-20 perc, míg a rohamod eléri a tetőfokát, életed leghosszabb percei. Ezalatt pedig végig csak az jár a fejedben, hogy mikor lesz már vége?!
Félsz és nem érted, hogy ő miért van veled?
Miért éppen téged pécézett ki?
Miért jön most ez a csapás?
MIÉRT PONT TE??????
De hidd el nekem, NEM VAGY EGYEDÜL!!!!
Sajnos mára már szinte minden második embert érint. Csak kevesen ismerik be. Mintha ez valami ragályos betegség lenne, amit szégyentelen módon szedtek össze és most aztán nagyon szégyelleni kell.
DE EZ NEM ÍGY VAN!
Ne akard a homokba dugni a fejedet, mert nem tudsz előle elbújni!
Vedd fel a kesztyűt!!!
Harcolj ellene!!!!
A gond akkor van, ha saját magadnak is letagadod, hogy ezzel küzdesz.
Elkezded a tipikus szorongásos és pánikos hullámvasútat. Orvoshoz mész, aki nem talál semmit, hiába csinált teljes vizsgálatot. Akkor egy pár napra megnyugszol, hiszen nincs semmi. Majd egy újabb roham után, másik orvost keresel, mert biztos bajom van, csak nem vették észre.
És ez így megy, míg az erőd szinte teljesen elhagy. Már alig bírsz az ágyból kikászálódni!
Minden erődet felemészti!
Nem vagy már a régi!
MINDIG A KÖVETKEZŐTŐL RETTEGSZ!!!
És egyszer csak előkerül az internetes kereső. Beírsz minden tünetet…. És hopp!!! „Ugye mondtam, hogy beteg vagyok!!! „érzés. Itt minden második megjegyzés a halál, a rettegettbetegség.
És ez pont kellett!
Már hozza is a következő rohamot.
Mire kiderül, hogy pánikrohamaid vannak, addigra a szorongás mindennapos az életedben. És hidd el! Teljesen mindegy, hányadik alkalommal jön. Mindig ugyan az a rettegés fog el. Ugyan azzal a félelemmel fogadod.
Jön a „Most tuti meghalok!” érzés. És ez a gondolat teljesen befészkeli magát a fejedbe, a testedbe, csak azért, hogy még nagyobb erővel csaphasson le rád!
Már folyamatosan figyeled magad!!!
A legapróbb tünettől is megrettensz!!!
Ja és reagálsz is rá!!!
Ennek köszönhetően még nagyobb erőt adsz a kezébe.
Annyira intenzívek ezek az érzések, hogy sokszor már azon is elgondolkozol, hogy egyáltalán normális vagy e még?!
DE NYUGI!!!
AZ VAGY!!!
Figyelj rá oda, mert bármennyire is nehéz elhinni a szorongás és a pánik segíteni akarnak neked!
Barátok ugyan nem lesztek, de figyeld meg!!!
Nem a legnehezebb időszakban jönnek elő, hanem akkor, amikor egy nagyobb dolgon túl vagy. Megnyugszol, viszont a tested és az elméd annyira elfáradt a küzdelemben, hogy megállítanak. Jelezte már a tested, hogy pihennie kell, de te nem hallgattál rá!
Hát megállít így!
Elküldi a kis haverjait, amik aztán tényleg a padlóra küldenek, aztán már erőd sincs tovább menni, nem hogy harcolj.
Szóval, ha te nem állsz meg pihenni, akkor majd az élet megállít! Még ha pániknak hívják is!!!
Hidd el!!!
Tudom, miről beszélek!!!