Miért pont én????

Annyiszor feltesszük ezt a kérdést.

És sokan erre azt válaszolják, hogy „Isten annyi terhet rak rád, amennyit még elbírsz.”

Na de tényleg ez van?

És mi van akkor, ha már nem bírod a terhet?

Ugye mennyire ismerős az érzés, amikor már elég mélyen vagy a mindennapok gödrében, de az élet még egy lapáttal rátesz.

Miért én?

Miért most?

Nincs elég bajom?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg benned nap mint nap. Na és mi történi? Ezekkel a kérdésekkel még mélyebbre sodrod magad.

Mert mi lenne, ha azt mondanád: „Annyi minden ért már, ezt már játszva megcsinálom!”

Persze nehéz!

Pokolian nehéz!

De valóban annyira sok dolog történt már veled. Csak erős vagy, ha még mindig itt vagy! Mindig, minden rosszból ki tudtad hozni a jobbat, mert nem adtad fel.

Ja!

De ehhez meg kell állnod egy kicsit és mélyen magadba nézni!

Hányszor adsz magadnak időt arra, hogy valóban egyedül légy?

Hányszor adsz lehetőséget a gondolataidnak, hogy a felszínre törjenek és megláthasd a valódi problémát?

Szerintem nem sokszor. És miért?

Mert félsz szembenézni saját magaddal! Hiszen ez a legnehezebb feladat.

Rengeteg a munka, a feladat. Mindig sietsz, mindig pörög az agyad a következő feladaton. Mondhatjuk úgy is, hogy menekülsz a problémák elől. Lefoglalod magad még a legapróbb szabad pillanatban is, csak ne nézz szembe az érzéseiddel, érzeteiddel.

Aztán jön egy új gondolat, egy új irány, amitől azt reméled, hogy majd minden jobb lesz, minden más lesz. Eközben az évek elsuhannak feletted és nem marad más csak a remény, hogy egyszer majd jobb lesz.

Valóban erre akarsz várni? Vagy teszel érte, hogy mihamarabb elérd a célodat?

Addig nem fog semmi változni, míg meg nem találod, hogy mi az a minta, ami miatt rendszeresen visszatérnek az életedbe ezek az elakadások.

Ehhez pedig meg kell állnod!

Figyelned kell Önmagadra!

Hidd el, ha te nem állsz meg, akkor az élet fog megállítani! És ezt tapasztalatból írom most.

Folyamatosan pörögtem. Addig vittem túlzásba a folyamatos melót, amivel még a férfiembereket is kidolgoztam, hogy kiszakadt a gerincsérvem.

Mondjuk nem is tudtam, hogy van nekem olyan.

De volt.

És én sem figyeltem a jelzésekre. Nagyon sokat fájt a derekam, de „még ezt a kicsit megcsinálom és utána pihenek”. „Na jó még ezt a kicsit….” És ez így ment míg egyik éjjel hatalmas fájdalomra keltem. Olyan elviselhetetlen volt, hogy nem volt jó sem ülni, sem állni, feküdni meg végképp. A férjem mentőt hívott, mert a bal lábamat sem tudtam már mozdítani.

Kórházba kerültem, ahol CT-t készítettek és nem láttak semmit, így infúzió után hazaküldtek a tanáccsal, hogy pihenjek egy kicsit.

Mivel napokkal később sem változott a helyzet, így egy másik kórházba vitt be a férjem. Vittem magammal a CT felvételt is. Ott közölték (a felvétel alapján, amit a másik kórházban nem vettek észre), hogy kiszakadt a gerincsérvem, irány az MRI. Meg lett az is, de közölte a kezelőorvos, hogy nem műt meg, mert 20százalékos a reflex a bal lábamban és nagyjából annyi idő lesz a felépülésem, mint ha megműtene. Ja és még pont a kiszakadt mellett van kettő sérv, de ahhoz úgy sem nyúlhatna, mert csak azt műtik, ami a problémát okozza. de nézzem a jó oldalát, mert egy műtét után soha nem lesz már ugyan olyan semmi.

Hát köszi!

Nagyon el voltam keseredve, de ma már hálás vagyok, hogy nem a műtét mellett döntöttek!

Maradt az otthoni gyógytorna, masszázs, infúziós kezelés, fekvés és a bal láb erősítése, hogy újra használni tudjam. Valóban három hónapra volt szükség, hogy minden elviselhető legyen.

Mivel ágyhoz voltam kötve, nagyon sok mindent át tudtam gondolni. Valóban magammal tudtam foglalkozni! És itt nem csak a testi felépülésre gondolok, hanem a lelkire is. Hiszen az addigi pörgő anyukából egy fekvő beteg lett.

Nem sajnáltatni akartam magam, hanem lábra állni!

Akkor megfogadtam, hogy ha helyre jövök, minden más lesz. (majd később kiderül, hogy ez nem így lett)

Ezt csak azért meséltem el, hogy neked ne kelljen a végső csapást megvárni ahhoz, hogy végre figyelj a tested és az elméd jelzéseire.

Igen is fontos, hogy időről időre megállj és végig gondolt, hogy ez a sok sz…r miért jön?!

Vedd észre, hogy valami nem stimmel!

Segíts a testednek és a lelkednek regenerálódni!

Hiszen fontos vagy!!!

Nélküled semmi sem ugyan az!!!

Ha szeretnéd a céljaidat minél előbb elérni és nem a rögös úton poroszkálni keress bizalommal és tervezzük meg a lehető legjobb lehetőséget!